Néhány éve eldöntöttem, hogyha tehetem élményeket gyűjtök. Az egyik ilyen alkalom az volt, amikor egy akvarellfestő workshopon vettem rész. Bálnákat festettem : ) Ezután beszereztem minden fontos eszközt és hónapokig a bálnafestés volt a program.
Bevallom tetszett az is, hogy végre ha megkérdezik, hogy mi a hobbim, már tudok rá mondani valamit..
Az idő persze nem nekem dolgozott, nem fordítottam kellő energiát erre a "hobbimra".
December első heteiben megfogalmazódott bennem az ötlet, hogy elkezdek érzéskártyákat festeni. Ekkoriban született meg a döntés bennem, hogy nagyobb figyelmet szentelek a szupervíziónak és kicsit csökkentem a munkahelyen töltött időt. Ez megkívánna egy újabb írást, de a lényeg, hogy volt mit kifesteni magamból.
Nekiálltam, festettem. végtam, ragasztottam, inspirálódtam, festettem.
Elkészült a saját kártyapaklim, ami még picit csalfa, picit felemás, de benne van a legtöbb érzés, ami a munkám kapcsán bennem dolgozott.
Lehetőségem volt tanítani a Károli Gáspár Református Egyetemen, ahol szakmai személyiségfejlesztéssel is foglalkoztunk. Kipróbáltuk a kártyákat, nyitókörben "ilyen vagyok én" kérdésre keresett magának mindenki egy kártyát. Működött :)
Azóta festek töretlenül, örömmel osztom meg ezt azokkal a segítőkkel, akik egyedi érzéskártyákkal szeretne dolgozni.
A visszajelzések alapján jól használható eszköz a segítő folyamatokban. Egyedileg festek minden kártyát, nincs két egyforma pakli. Hiszem, hogy a színeknek és az egyediségnek különleges ereje van a lelki folyamatokra.