Honnan jöttem, hová tartok..
Miért lettem szociális munkás? Miért lettem szupervizor?
Nem tudtam nagyon elképzelni más foglalkozást, mint azt, hogy segítsek másokon. Olyan családból jövök, ahol a másokra való odafigyelés és gondoskodás a világ legtermészetesebb dolga.
Gimnazista koromban kezdtem el, majd évekig a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt önkéntese voltam. Beteglátogatás, kortársképzések, gyerektáborok és elsősegélynyújtás témakörökben voltam benne. Csodálatos közösségek része és felejthetetlen élmények birtokosa lettem általuk.
Nem pontosan tudtam, hogy mit tanuljak, végül a gyógypedagógia, a kulturális antropológia és a szociális munka jöttek szóba. Ennek eredményeként végül az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanultam szociális munkásnak.
Első munkahelyem a Magyar Vöröskereszt Országos központjában volt. Családok Átmeneti Otthonaiban futó projektben dolgoztam illetve nyári táborok pszichoszociális mérésével foglalkoztam. Párhuzamosan végig önkénteskedtem, inkluzív gyerektáborok szervezője és megvalósítója voltam.
Ezután egy kerületi Kormányhivatalban dolgoztam, szociális ügyintézőként. Erős tapasztalásom talán innen az, hogy a keretek biztonságot is tudnak adni. De rájöttem néhány év után, hogy számomra inkább nehézséget okoznak. Azért volt lehetőségem itt is megismerni számos csodás embert és megtanulni alkalmazkodni mindenféle különleges körülményhez.
Innen kerültem értelmi fogyatékosokat ellátó intézménybe, ahol adminisztrációs feladatok után esetmenedzser, majd intézményvezető lettem. Sok értékes tapasztalatot kaptam a Down szindrómás emberektől és a családjaiktól. Köztük a legértékesebbet, a feltétel nélküli elfogadást. Ebben az időszakban végeztem el a Semmelweis Egyetemen a szociális munka MA képzést.
S ekkoriban kezdtem el járni a keddi Pál Feri előadásokra. Ott kapcsolódtam be a Pál Feri Karitász önkéntes csoportjába, ahol azóta is önkénteskedem. Legnépszerűbb programunk a Vivicitta városvédő futáson a jótékony nagykövetekkel közösen egy kitűzött cél támogatása. Így kerültünk kapcsolatba többek között hajléktalan-, gyermekhospice-, gyermekotthon- és fogyatékos gyermekeket gondozó ellátásokkal.
Ezután, immár 7 éve kezdtem el dolgozni a jelenlegi munkahelyemen. Az első néhány évben szociális- és gyermekvédelmi intézmények szakmai koordinálásával foglalkoztam, 3 éve felzárkózás ügyekben dolgozom különféle pozíciókban. Párhuzamosan 4 évben nyári gyermektáborok szervezője és vezetője voltam, részem van a szervezet tábor módszertani kézikönyvének kidolgozásában.
2018. körül született meg bennem az elhatározás, hogy szupervizor szeretnék lenni. Előtte 120 óra pszichodráma és 15 óra egyéni szupervízió segítette a felkészülést. Majd 2022-ben végeztem a Károli Gáspár Református Egyetemen szupervizor szakon.
2022. októberétől vállalkozóként dolgozom szupervizorként 2024 februárjától teljes állásban. Többségében egyéni folyamatokban dolgozom de a csoportos munkaformát is gyakolrom.
2023-tól szakmai személyiség- és kompetenciafejlesztést tanítok szociális munkás, diakónus és szociálpedagógus hallgatóknak a Károli Gáspár Református Egyetemen. Különleges élmény átadni az eddig megszerzett tudást és tapasztalatot, a segítés iránti elköteleződésemet.
Szintén 2023-ban kezdtem el dolgozni a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel, a Tiéd a holnap! programban.
Bevallom nem könnyű a szakmai utamat olvasható mennyiségben leírni. Tartalmas és széles skálán mozgó 13 év van mögöttem.
De ez így van jól. Talán semmin nem változtatnék. Hisz így lehetek ma az, aki vagyok.